Tatiosz

Ha leereszkedsz lelked m�lys�geibe, megtal�lod a boldogs�ggal kevert szomor�s�got. Vajon lehetnek-e boldogok a napok, ha nem ismerj�k a szomor�s�got? Ott van � mindenben, a lombj�t hullat� fa koron�j�ban, a szirm�t veszt� vir�gban, a medr�b�l visszavonul� tenger hull�m�ban �s a felh�k m�g�tt lebuk� nap b�cs�z�s�ban. A hegyek sz�v�ben is ott lapul a szomor�s�g. B�nk�dnak, hogy nem n�ttek az �gig, s ha egykor az egek l�b�t is s�rolt�k, az �vek m�l�s�val ormuk megkopott, sz�n�k elhalv�nyult. Ezt teszi vel�nk az id�: a sz�ps�g is t�r�keny, m�rt volna kegyesebb az �r�m�kkel? Hogy minden boldog pillanatba egy csepp szomor�s�g vegy�l – sosem vagyunk marad�ktalanul boldogok -, �gy a szomor�s�g felk�sz�t a boldogabb id�kre. Emberi ez is: al�sz�ll�s �s felemelked�s. Ahogy a nap �s az �vszakok b�cs�znak, majd magukhoz �lelik �jra a csillagokat, �gy v�ltozand�s�g honol mindenben: az emberi sz�vben, a hangulatokban, a k�r�lm�nyekben.

Tatiosz: A sz�v t�rv�nye

Ne hajolj meg a sors el�tt, csak az�rt, mert az �gy k�v�nja. C�lod van, s aki ismeri a c�lt, merje birtokolni a r�vezet� eszk�z�ket is.
Ha m�gis elgy�ng�ln�l a c�l el�tt, fordulj a sz�vedhez tan�cs�rt. Egy kis k�sleked�s nem �rt: ami hamar �ll el�, hamar a semmibe v�sz. Nincs jobb t�rs az er�s sz�vn�l, mely a kell� pillanatban �tseg�t a bajokon. �lj a sz�v t�rv�nye szerint!
Akinek c�lja: a helyes �let – annak eszk�ze: az embers�g.

Tatiosz: A f�ny �s �rnyoldala

A f�nyl� Napnak is vannak s�t�t foltjai.
M�rt hinn�nk, hogy egy ember �lete csupa t�nd�kl�sb�l �ll?
A F�ld �jszaka megpihen, hogy a k�vetkez� napon �llni tudja a Nap f�ny�t. Amikor el�g volt a t�m�nytelen ragyog�sb�l s�t�ts�gbe burkol�dzik.
�gy van ez az emberrel is: a m�rt�kletes f�nnyel ragyog�kat b�ntja a nagy f�nyess�g, f�lreh�z�dnak; m�g a folyton t�nd�kl�k kimer�lnek.
Senkinek sem j� a t�lzott t�nd�kl�s: az el�bbi, mint par�nyi csillag hozz�simul az �gbolt s�t�tj�hez; az ut�bbi f�ny�t fak�tja, id�vel azt�n megsz�rk�l, lekopik r�la az aranym�z, s mik�nt a gyertya l�ngja, mely t�l sok� vil�g�t, csonkig �g.
M�gis ki ne csod�ln� a horizont tetej�n t�nd�kl� Napot, mely f�nyess�get, meleget �s j�s�got �raszt maga k�r�l?
�s ki ne menek�lne a perzsel� Nap el�l, amelynek t�z�t�l ki�g a f�, elsz�radnak a f�k, elapadnak a foly�k, visszah�z�dnak a tengerek, v�g�l a semmibe v�sz az �ce�n?
L�gy t�nd�kl� Nap a saj�t �gboltodon.
A vil�gmindens�g hatalmas – sz�mtalan Naprendszer megf�r benne. Hogy felfigyeljenek r�d, hogy meg�rtsenek, hogy ne gy�l�ljenek – ne �lj t�lz� f�nnyel.
Ami kev�s, az senkit se b�nt: m�rs�kli az irigys�get, lecsillap�tja a f�lt�kenys�get, f�kezi a d�h�t, a g�nyt, a kaj�ns�got, a gonoszkod�st, �s egy�ttal megakad�lyozza a saj�t kimer�l�sedet. Aki folyton vil�git, fogy az olaja; a csonkig �gett gyerty�t a szem�tre haj�tj�k.
�gyelj, hogy f�nyed ne vak�tson el senkit: se m�sokat, se �nmagadat.
Aki j�l l�t, az el�re l�t.
A l�t�s m�v�szete – az �let m�v�szete.

Tatiosz: A sz�vek ragyog�s�r�l �s keser�s�g�r�l

A term�szet gy�ng�den beoltotta az emberbe az �let szeretet�t, az �llatok szeretet�t, az ember szeretet�t, az igazs�g szeretet�t. De megtal�lhatod mindezek ellenkez�j�t is a vil�gban: az �let megvet�s�t, az �llatok gy�l�let�t, az ember len�z�s�t �s az igazs�g eltipr�s�t.
A vil�got k�nnyebb ir�ny�tani, mint az emberi sz�vet. Aki pedig sz�v�t k�pes megt�lteni szeretettel, a legt�bbet tette a vil�g�rt, amit ember tehet.

Tatiosz: �letm�v�szet

Elfogadni tudni a boldog napokat, de az �r�mteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsiv�rulni.
Sem elcsorbulni, de t�l sokat sem �rni. Sem sz�nokolni, sem eln�mulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is k�slekedni.
Nem hivalkodni, �s nem tetszelegni: sem az �les k�st, sem a d�szes cserepet nem k�m�li az id�. Az el�bbi elcsorbul, az ut�bbi sz�n�t veszti.
Utat v�lasztani, de nem a siker�t hanem a boldogs�g�t. Az uton j�rni, majd v�gig menni; a nagys�got az er�nnyel, nem a szerencs�vel m�rni.
Egyszer�en boldognak lenni – disz, ragyog�s, k�lcsin n�lk�l.

Tatiosz: A lehetetlen m�ltatlan az emberhez

K�l�n vil�g minden ember. Ami �sszek�t benn�nket – az az embers�g.
Aki k�pes b�lcsen d�nteni, mindent egynek l�t: a szeretet igazs�ga mag�ba olvasztja a t�relem, a figyelem, az odaad�s az egy�tt�rz�s, a magasba v�gy�d�s, a felemelked�s k�pess�g�t �s a felemel�s er�ny�t.
A lehetetlen – m�ltatlan az emberhez.
Ne v�gyakozzunk nagy �r�m�kre, mert �szrev�tlen elmegy�nk az �let igazi �r�mei mellett.
Ne v�gyakozzunk nagy dolgok ut�n, �rj�k be apr�s�gokkal, de azt szeretettel tegy�k.
Aki �r�met tud szerezni m�snak, mag�nak szerezte a legnagyobb �r�met.

Tatiosz: Az ember azt teszi, amire k�pes

Vajon tudod-e, mi az amire az ember k�pes?
- Ugye nem tudod. Pedig bizony�ra volt�l m�r – hiszen mindenki volt – olyan �tkozottul gonosz helyzetben, amikor er�det a k�ts�gbees�sig megfesz�tve ezt k�v�ntad: „B�rcsak t�bbet tehetn�k valaki�rt – egy kagyl��rt, egy f�sz�l�rt, egy kuty��rt, egy ember�rt”
Tudom, volt�l m�r olyan helyzetben, amikor „valaki” – mondjuk egy ember – r�demelte tekintet�t, �s szemei n�m�n k�rleltek: „Seg�ts nekem!” – Te pedig elfordult�l, mert f�lt�l magadt�l, hogy te voln�l az, aki arra hivatott, hogy �t felemelje…
De m�gis sz�vb�l k�v�ntad: b�rcsak tehetn�l „valamit” �rte, vagy m�g ann�l is t�bbet. Ez�rt visszan�zt�l r�, � pedig ugyanazt a kifejez�st viselte arc�n, mint az els� pillanatban; a k�ny�rg�s megk�ves�lt a tekintet�ben, ami ilyesf�l�t jelentett: „Nem tudn�l m�gis tenni valamit �rtem?”
Tal�n soha nem f�lt�l m�g magadt�l, mint most – gy�nge pillanataid megakad�lyoztak ebben.
Vajon tudn�l-e ezek ut�n lelkiismereted szem�be n�zni, tov�bb hurcolva az �rdektelens�g b�n�t sz�vedben, amely feket�re festi az emberi lelket, �s amit sok hely�tt a vil�gban �nz�snek neveznek. �n csak �gy bec�zem „idegen hatalom.”
Most pedig arra k�rlek, v�laszolj a k�rd�sre:
Az ember mindig azt teszi amire k�pes?
�s te ezt v�laszolod: igen.
Ha kev�s volt – mondod -, ennyire futotta, a sek�ly v�zbe m�g senki sem fulladt bele. Ha pedig sok volt – ezt is t�led id�zem – a m�lybe jutott�l, pontosan oda, ahol a felemelkedni v�gy�t felkaroltad. Az ember t�r�keny holmi. �rje be h�t az el�ggel – ezt m�g mindig te mondod.
De vajon mit jelent a l�leknek ez a sz�: El�g?

Tatiosz: Tartal�kok

Mindenb�l kett�t tartsunk k�zn�l, ami az �lethez kell. Ekkor az �let�nk is k�tszer annyit fog �rni.
K�t mosolyunk, k�t kedves szavunk legyen egy helyett. Megkett�z�tt szeretet, t�relem, j�indulat - az �let mindennapos kell�kei.
A j�b�l, a kellemesb�l tartal�kunk legyen, hisz k�tszeresen kell azt osztogatnunk. A term�szet b�lcsen gondoskodott az egyr�l: t�rsat rendelt mell�, hogy t�r�kenys�g�t�l meg�vja. A f�rfihez a n�t a n�h�z a f�rfit. Az emberhez embert. A szeretethez szeretetet.
Mindenb�l kett�nk legyen. �gy ha apadna a szeretet, fogyna a t�relem, csappanna a j�indulat, ott a tartal�k a kez�nk �gy�ben. Tudjuk, hogy hol keress�k �ket, �s boldogs�gunk is megdupl�z�dik.

Tatiosz: Szer�nyen t�nd�k�lni

Senki sem sz�letik k�szen: l�gy azz�, amiv� legjobb hajlamaid szerint v�lhatsz. Ki elindult, s m�g nem �rkezett meg, b�ztat�bb a helyzete a soha el nem indul�n�l.
Soha nem k�s� elindulni, soha nem k�s� szeretni.
Mikor arra v�gysz, hogy �szrevegyenek, meg�rtsenek �s szeressenek, tudd, hogy a t�bbiek is erre v�gynak.
Mi�rt szeretnek minket a t�bbiek? Ami�rt egy�ltal�n szeretni �rdemes: mag��rt szeretet�rt.
Tanulj meg szer�nyen t�nd�k�lni, mert ez az emberi.

Tatiosz: Diogen�sz tan�csa

Egy ifj� tan�csot k�rt Diogen�szt�l:
- Eddig gazdag voltam, de most egy hatalmas vagyont �r�k�ltem �s nagyon gazdag lettem. Mondd meg, mit�v� legyek, hogy a p�nz ellen�re j� ember maradhassak.
Diogen�sz feln�zett az �gre, karj�t sz�tt�rta, de hi�ba v�rta a magasb�l a megvil�gosod�st:
- Nem tudom, mit mondjak neked. Ha azt tan�csolom, hogy add a vagyonodat a rokonaidnak �s a bar�taidnak, semmi �r�m�d nem sz�rmazik bel�le, mivel nem fognak jobban tisztelni b�kez�s�ged�rt, �s m�g t�bbet akarnak majd. Ha azt mondom �ldozd fel kincseidet Zeusz olt�r�n, csak a papok kapzsis�g�t n�veled. De ha vagyonodat sz�tosztod a szeg�nyek k�z�tt – akik egy�bk�nt ezt nem v�rj�k el t�led -, oly b�szkes�ggel t�lt majd el, hogy az �nel�g�lts�g b�n�be esel.
Mivel az ifj� minden�ron v�laszt akart kapni, Diogen�sz ezt tan�csolta:
- Add a p�nzed a szeg�nyeknek, legal�bb nekik lesz valami hasznuk bel�le, ha neked nem is. Ha nem seg�tesz m�sokon, pedig megtehetn�d, m�sokat k�ros�tasz meg.
Ha seg�tesz, magadat k�ros�tod meg.
Ha semmit nem tudsz err�l a dilemm�r�l, az a l�lek hal�l�t jelenti.
Ha viszont ez nem jelent sz�modra dilemm�t, ti�d az �r�k �let.

Tatiosz: K�rd�sek

Ha tudsz egy sz�val �gy ford�tani a dolgon, hogy megvil�gosodj�k a k�rd�s, akkor m�rt k�d�s�tesz? Ha tudsz egy mosollyal m�s arc�ra mosolyt csalni, akkor m�rt p�rtolod a mogorvas�got? Ha tudsz egy k�zmozdulattal m�sokon seg�teni, m�rt tartod karjaidat b�na lustas�gban? Ha tudsz szeretni, m�rt v�rod el, hogy el�bb m�sok szeressenek?

Tatiosz: Az egyetlen �rz�kelhet� pillanat amikor szeret�nk

Az �let �s a szeretet csup�n egyetlen id�t ismer: a jelent.
Az egyetlen �rz�kelhet� id� a pillanat, amelyben �l�nk, amikor szeret�nk.
Amikor egy�tt tudunk �lni j� �s rossz tulajdons�gainkkal, akkor �l�nk egy�tt saj�t �n�nkkel.
Mindenkinek van egy �rny�k�nje. Hatalmadban �ll a v�laszt�s f�ny �s �rny�k k�z�tt. Az �rny�k nem az�rt lakozik benned, hogy els�t�t�tse a f�nyess�get, hanem, hogy felh�vja figyelmedet t�k�letlens�geidre. Az er�nynek csak egy fajt�ja van – az er�ny; a gonoszs�gnak ellenben sz�mtalan.
Szeretn�nk kell m�sok t�ved�seit, hiszen a saj�t t�ved�seinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem t�k�letes, tudd ezt magadr�l is. Ha saj�t v�tkeidet csup�n apr� botl�snak tartod, fogadd meg�rt�ssel m�sok hib�it.

Tatiosz: A szeretet emeli tr�nj�ra az embert!

Az igaz meg�rt�s, nem a vil�g jelens�geinek meg�rt�se, hanem az embernek, s rajta kereszt�l minden emberinek.
�nmagunk meg�rt�se, megvil�gosod�s. A t�bbiek meg�rt�se bearanyozza megvil�gosodott napjainkat.
A meg�rt�s felt�tele: a szeretet, amellyel m�sokat a sz�v�nkbe befogadunk. Amikor a meg�rt�st elnevezt�k szeretetnek, tr�nj�ra emelt�k az embert. Senkivel sem t�rt�nhet meg olyan dolog, ami nem emberi. Az emberbe sok minden belef�r: a nagys�g �pp�gy, mint a t�rpes�g.
Nem csak nagy dolgokra sz�lett�nk, hanem kis dolgokra is. Az �let mindennapokb�l �ll, a nagy dolgok semmis�gekb�l tev�dnek �ssze.
Mindig tudd: a dolgok egyszer t�rt�nnek meg veled. A leg�rt�kesebb id� a pillanat, amelyben �lsz.

Tatiosz: Egym�s kedv��rt j�tt�nk a vil�gra

Teremt� gondolatokkal, �rz� sz�vvel, igazs�gszeretettel �s emberszeretettel sz�lett�nk.
M�gis, mikor utadat j�rod, tal�lkozhatsz mindezek ellenkez�j�vel: t�rpe l�lekkel �s rideg sz�vvel is. Tudd, hogy �k is Isten teremtm�nyei, �s mivel egym�s kedv��rt j�tt�nk a vil�gra, szeresd �s tan�tsd �ket.

Tatiosz: A j� ember ritk�n t�ved

A j�zan �szt kiv�teles tehets�gk�nt kell fogadnunk. Az �rz� sz�vet kiv�l� tulajdons�gk�nt kell �nnepeln�nk. Az elme m�g nem gondolat, ahogy a b�lcsess�g m�g nem �t. A sz�v, m�g nem szeretet, ahogy az �rzelem, m�g nem igazi j�s�g.
Ha azt k�v�nod, hogy megbecs�ljenek, tudj megbecs�lni m�sokat.
Nincs oly kiv�l�s�g, melyn�l nagyobb ne volna.
Tudd �rt�kelni a j�t, �s magad se akarj jobb lenni a j�n�l. A t�lz�sba vitt j�s�g b�nt� �s s�rt� lehet. Ha a j�s�got v�lasztottad, maradj h� e v�laszt�sodhoz.
Ha a sz�vedre hallgatsz, megb�zhatsz �t�leteidben is – a j� ember ritk�n t�ved.