Jövendõmondás

Ebben a részben ``jövendõmondás'' alatt a jövõ megismerésének okkult módjait értjük.

A jövõ fürkészésének ugyanis vannak a kereszténység szempontjából megengedett módjai is. Egyrészt Isten által adott természetes képességeinket,  eszünket felhasználva kísérletet tehetünk a jövõ eseményeinek elõre látására.

Erre szükségünk is van, hisz mindenféle tervezés ezen alapul. Pl. a természet megismerése lehetõvé teszi, hogy megmondjuk, hol lesznek a bolygók tíz vagy száz év múlva, kiszámolhatjuk, hogyan fog mûködni egy gép, melyet csak késõbb építenek meg, a mindennapi életben vett jártasságunk segítségével kisebb-nagyobb pontossággal meg tudjuk mondani, mit csinálunk holnap ugyanebben az idõben vagy mi történik egészségünkkel, ha úgy döntünk, hogy nem szokunk le a dohányzásról. Isten is felvillanthat egy-egy dolgot elõttünk a jövõvel kapcsolatosan, ha ezt Õ jónak látja.

Ez megtörténhet bármelyikünkkel is olyan ügyekben, melyek valamiért fontosak nekünk. Imában  megmondhatja nekünk Isten pl. azt, hogy egy betegség el fog múlni, ezért legyünk nyugodtak. Ezen kívül Isten egy nagyobb embercsoportnak vagy akár az egész világnak szólóan kinyilatkoztathat a jövõre vonatkozó dolgokat.

Ezt meg is tette pl. amikor az Ószövetség prófétái  elõre jövendöltek Jézusról, de az Újszövetség is említ keresztény próféciákat, mint pl.: Ez idõ tájt próféták jöttek le Jeruzsálembõl Antióchiába. Elõállt közülük az egyik, név szerint Agabusz,  és a Lélek sugallatára elõre megmondta, hogy nagy éhínség fog támadni az egész földön, s ez be is következett Klaudiusz idejében.

Ugyanez az Agabusz próféta Pál elfogatását is megjövendöli (ApCsel 21,10-14 ), de nem saját erejébõl, hanem a Szentlélek sugallatára.

Ebben a fejezetben tehát nem a jövõ természetes ésszel való felmérésérõl, nem is az Istentõl kapott próféciákról, hanem az okkult, azaz ezeken kívül esõ módszerekrõl írunk, és a szokásos szóhasználatot követve ezeket nevezzük ``jövendõmondásnak''.

Világosan foglal állást a Szentírás a nem keresztény jövendölésekkel kapcsolatban: Ha próféta vagy álomlátó támad körödben, s jelt mutat vagy csodát tesz elõtted, és a jel vagy csoda, amelyet mutat, megvalósul, közben azonban azt mondja: kövessünk más isteneket - olyanokat, akiket nem ismersz -, s imádjuk õket!, ne hallgass az ilyen próféta vagy álomlátó szavára.

Mert az Úr, a te Istened próbára fog tenni, hogy megtudja: csakugyan szívetek, lelketek mélyébõl szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket.

Az Urat, a ti Isteneteket kövessétek, õt féljétek, parancsait tartsátok meg, az õ szavára hallgassatok, õt imádjátok és õhozzá ragaszkodjatok!

Lehetséges tehát, hogy hamis próféta   beteljesülõ jövendölést mondjon, de ez önmagában nem igazolja.

Csak akkor szabad követni, ha hitünkkel összhangban van minden egyéb dolga (tanítása, cselekedetei, élete) is, így meggyõzõdhetünk arról, hogy Istentõl jött a jövendölés.

Néhányan ezt szokták ellene vetni: ``Nem mindegy, kitõl van a jövendölés, ha egyszer igaz?'' A válasz egyértelmû: ``Nem!'' A Sátán az igazságot is felhasználhatja zavarkeltésre  vagy az iránta való bizalom felkeltésére, hogy majd késõbb észrevétlenül csúsztathasson, hazudhasson.

A jövendõmondás kevésbé veszélyesnek tûnhet, mint az elõzõ részben tárgyalt szellemidézés. Ennek megfelelõen még a felületes keresztények között is ritka, hogy spiritiszta szeánszra járnának, viszont sokan böngészik a horoszkópokat,  néhányan jósnõhöz vagy népi jósmódokhoz fordulnak, mert úgy gondolják, ez összeegyeztethetõ keresztény hitükkel. 

A valóságban azonban a jövendõmondási technikák vagy az emberi tudatlanságra és hiszékenységre alapoznak, vagy pedig (rejtetten) a szellemvilágtól kérnek segítséget.

Mindkét eset olyan, hogy nem fér össze a kereszténységgel.

Amennyiben a jövendõmondás csak csalás,  akkor sincs jó hatással, nem nevezhetõ ``ártatlan játszadozásnak''.

Egyrészrõl a jövõ megfejtésére szánt idõ, pénz és figyelem sokkal jobb dolgokra lenne fordítható, így a mulasztás és a lehetõségek nem jó felhasználása mindenképpen fennáll.

Ennél rosszabb azonban az az állapot, amit a jövõt megfejteni szándékozó lelkület teremt, hisz a tiltott jövendõmondáshoz való fordulás alapvetõen az Istenbe vetett bizalom hiányából fakad és azt erõsíti.

Ugyanis, mint fentebb írtuk, Isten nem hagy minket teljes tudatlanságban a jövõvel kapcsolatosan.

Amit viszont elrejt elõlünk, mert sem eszünkkel sem Istentõl magától nem tudhatjuk meg, az biztos olyan, hogy jobb, ha nem tudunk róla. Ebbe a keresztény embernek bele kell törõdnie, bizalommal Isten kezébe helyezve a jövõt.

Jézus kifejezetten biztat erre Máté evangéliumában: Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról!

A mának elég a maga baja.Okkult jövendöléseket elfogadni azt a veszélyt is magában hordozza, hogy a jóslat befolyásolja az ember cselekedeteit és meg akar felelni a jövendölésnek, ami zavart okoz.

Több esetet jegyeztek fel, amikor valaki csak azért lett öngyilkos, mert egy jóslás által mondott idõpont közelgett, amikor nehézség, próbatétel vagy halál várt volna rá a jóslás szerint.

Ekkor már teljesen mindegy, hogy a jóslást tevõ személy nem is vette komolyan a jóslatot, csak csalással akart pénzhez jutni, a kár már bekövetkezett.

Kevésbé súlyos, de reális eset lehet a következõ: Egy fiatalembernek megjövendöli egy jósnõ, hogy két éven belül megházasodik és boldog lesz.

Amennyiben ezt a fiatalember félig komolyan veszi, az befolyásolja párkeresésében, és mindenképp meg akar nõsülni két éven belül.

Ez a feltétlen házasságkötési kényszer viszont elhamarkodott döntéshez vezetheti õt.

Amennyiben ennyire nem veszi komolyan a jóslatot, és nem házasodik meg ``határidõre'', akkor késõbbi házasságban egy nehezebb idõszakban eszébe juthat az eset, és azt gondolhatja, hogy ott rontotta el az egészet, hogy nem hallgatott a jósnõre és nem házasodott meg gyorsabban, esetleg valaki mással.

Ilyen gondolatok megmérgezhetik feleségéhez fûzõdõ kapcsolatát.

Beszélni kell arról is, hogy az igazi jövendõmondó emberek és jósnõk valójában a szellemvilággal veszik fel a kapcsolatot és ez akár beteljesülõ jövendölésekhez is vezetheti õket.

Ezt a jóslást ``magas szinten'' végzõ emberek el is ismerik, azaz bevallják, hogy a kártyavetés,  horoszkóp,  ólomöntés,  tenyérjóslás  stb. önmagában nem elegendõ, hanem magasabb hatalmaktól kapnak segítséget.

Számtalan jövendõmondó módszer alapul azon, hogy véletlenszerû alakzatokat bámul a jós és senki más nem tudja értelmezni az alakokat csak õ maga, mert õneki ``felsõbb helyrõl'' megadatott ez a képesség.

Ez az eset nyilvánvalóan fennáll az ólomöntésnél, madarak repülési alakzataiból vagy állati belsõségekbõl való jóslásnál, de az ``igazi'' csillagjóslásnál is ez a helyzet, ahogy késõbb ezt kifejtjük.

Nincsenek ugyanis fix szabályok, melyeket le lehetne egyszer s mindenkorra írni, csak útmutató tanácsok, és a jóslás minõsége a jós személyén múlik, hogyan tudja értelmezni a jeleket.

Ha viszont a jós a szellemvilág segítségével jövendöl, az ugyanazokat a veszélyeket hordozza, mint a spiritizmus egyéb formái.