Az álmot, mint központi motívumot, sokan használták már fel. Zenészek, költők, írók bizonyították fontosságát műveikkel, melyeket erről írtak, még mielőtt bárki is tudományosan kezdett volna foglalkozni e témával. Az álom nem más, mint egy módosult tudat állapot, amelyben emlékezeti és képzeleti képek keverednek össze egy időre, a külső valósággal. Ahogy Jung fogalmazta meg:" az álom az álmodó belső környezetét ecseteli, azt, aminek igaz és valós voltát a tudat egyáltalán nem ismeri el, vagy csak berzenkedve". A kutatók, akik e témával foglalkoznak, biztosat ma sem tudnak mondani, miért is álmodik az ember, de egyben talán megegyeznek, hogy az álom igen is fontos az ember számára, szükséges a normális szellemi működéshez, s elengedhetetlen a lelki egyensúlyhoz, azaz a hétköznapi életünkhöz. Figyelmen kívül semmi képen nem szabad hagynunk, hanem inkább odafigyelve reá, ki kell használnunk, a benne rejlő erőket, és figyelmeztetéseket, melyeket a tudattalan sugároz felénk.

Sokan talán kétségbe vonják, hogy ilyen fontos szerepe lenne, e szerintük jelentéktelen eseménynek, főleg azok, akik azt állítják, hogy nem, vagy csak nagyon ritkán szoktak álmodni. Pedig mindenki álmodik, minden éjjel, sőt többször is, de ezekre az álmokra általában nem emlékszik, csak ha éppen a közben, vagy rövid idővel az után ébresztették fel, hogy e valósághű képek elárasztották tudatát. Igazolt tény, hogy még a legprimitívebb törzsek is álmodnak, azaz megjelenik mindenhol e kedves éjjeli társ, ahol a gondolkodás, tanulás legprimitívebb formája fenn áll. Ide kapcsolható az a kérdés, hogy vajon az állatok álmodnak-e? Erre is több elmélet létezik, de én személy szerint azzal szimpatizálok, ami szerint a magasabb rendű állatok, mondjuk a kutyáktól felfelé igenis rendelkeznek ezzel a képességgel, viszont az már kevésbé hihető számomra, hogy ha az álmot úgy határozzuk meg, mint a tudattalan tudatos megnyilvánulását, ezek szerint azt kellene mondanunk, hogy ezen állatok rendelkeznek tudattalannal.

Az 1930-as évektől kezdve kutatások folytak az alvás mélységével kapcsolatban, melyeknek célja az volt, hogy feltérképezzék vajon mikor álmodunk, vagy álmodunk-e egyáltalán minden éjjel. A válasz e kérdésre egyértelműen az lett, hogy igen álmodunk minden éjjel, azaz még akkor sem alszik úgy az ember, mint egy fatuskó, ha hulla fáradt (igaz ekkor az alvás közbeni helyváltoztatások száma az átlagon 40 per éjszakáról jelentősen lecsökken). Erre a feladatra olyan műszereket használtak fel, mely az agyi elektromos aktivitást mérte a fej bőrén keresztül, valamint regisztrálta a szemmozgások mértékét is. Ez volt az elektroencefalográf. Ennek segítségével az alvásnak 5 szakaszát különböztették meg, amik közül egyet furcsa sajátságok jellemeztek. Itt az EEG nagyon aktív lett, s olyan hullámokat mutatott, mintha a személy ébren lenne (az első ilyen regisztrálásakor meg is nézték, hogy valóban ébren van-e a kísérleti személy, de azt találták, hogy alszik, s az éberségnek, amit a hullámok mutattak semmi jele). Ezt a szakaszt nagyon gyors, széles szemmozgások jellemezték, amik szabad szemmel is láthatóak voltak. Ezt nevezték el REM szakasznak, azaz gyors szemmozgások szakaszának. Jellemzője volt, hogy a szívverés is gyorsabb lett, az agy anyagcseréje felgyorsult, azaz REM fázisban látszólagos ébrenlét van a bénult testben. Az alvás többi részére ezek a jellemzők nem illettek rá, így a másik 4 szakaszt összefoglalóan non REM fázisként emlegették, amit úgy is címkéztek, hogy üres agy az ellazult testben. Sikerült bizonyítani, hogy e REM fázisban történik az álmodás. A REM fázisnak azonban vannak még más velejárói is, pl. szívverés gyorsul, légzés gyorsul, esetenként a hímvessző megmerevedik (ez még csecsemőknél is elkezdődik). Ilyen szakasz nem csak egy van egy éjszaka alatt, hanem mint azt a kutatások kimutatták, egy 8 órás alvás alatt 4-5 ilyen periódus található. Ezek általában 15-45 percig tartanak. Az alvási szakasz elején rövidebbek, majd folyamatosan hosszabbodnak ezek a szakaszok. Az újszülöttek alvásuk felét ilyen fázisban töltik, míg ez az arány idős korra mindössze 18 százalékra csökken.

Igaz több ilyen szakasz volt regisztrálható egy éjjelen, mégsem volt egyik sem pontosan ugyan olyan, ami ahhoz a következtetés vezethet, hogy minden egyes ilyen fázisban álom jött létre, de ezek az álmok nem (feltétlenül) voltak azonosak, azaz több álom is lehet egy éjjel.

Tehát így néz ki egy normál alvási periódus, de mi van akkor, ha ezt valahogy megzavarjuk? Meddig bírjuk ki alvás nélkül? Mit tesz a szervezet, ha végre pihenhet? Ezekre a kérdésekre kapásból is lehetne válaszolni, legalább is azt, amit mi gondolunk erről, vagy egyértelműnek tartanánk, hogy csakis ez lehet a válasz, de nézzük mi sült ki azokból a tudományos kísérletekből, amiket ebben a témában végeztek.

Ezekre a kérdésekre megkapjuk a választ egy kísérletsorozatból, amit az Egyesült Államokban végeztek, ’ébren maradási verseny’ címszó alatt. Itt a cél az volt valójában, hogy ki tud legtovább ébren maradni. De a fontos a kutatóknak nem ez volt, hanem az, hogy az alvás nélküliségnek milyen eredményei vannak. A csúcs 201 óra és 13 perc lett, de milyen következményekkel járt mindez?

Egy ideig mindenki jól bírta, de a 3. nap után a szellemi működésekben kisebb, nagyobb zavarok léptek fel, képzelődések, téveszmék, érzékcsalódások, valamint mozgási zavarok is jelentkeztek, mint például a kezek remegése, vagy a finom mozgások koordinációjának gyengülése. Azt találták, hogy az érzékcsalódások másfél óránként jelentkeztek, hasonlóan a REM fázisok ciklikusságához normális alvás esetében. Mintha az agy a normális ciklust akarta volna fenntartani mindenképpen, még annak ellenére is, hogy alvásra nem volt lehetőség.

A verseny végeztével a győztes miután annyit aludhatott volna, amennyit csak akart, a több mint egy hetes alvás után mindössze 13 órát és 13 percet aludt körülbelül normálisan. Igaz egy kissé behozta a lemaradást, de koránt sem volt arányban a felhasznált idő az addig álmatlanságban töltött napok számával (csak mintha egy kiadós buli után lefeküdtem volna, hogy kipihenjem a fáradalmaimat). Ez a tény bizonyítani latszik azt a megállapítást, miszerint nem azért alszunk, hogy testünket helyreállítsuk, hanem ennek főleg pszichológiai szerepe van. (mint ahogy egy nehezen eldönthető kérdésnél mondjuk: "aludjunk rá egyet"...azaz talán majd álmunk közben megvilágosodunk). Erre jó példa Edison, aki a feljegyzések szerint szinte soha nem aludt. Ennek az örökös aktivitásnak köszönhető rengeteg találmánya. Mindezeket szintén bizonyítja maga a REM fázis is, amikor a szervezet egyáltalán nincs inaktív állapotban, inkább talán még fokozottabb az agyi működése, mint éber állapotban. Valamint élettani ismereteink és az egyes szervek alvás alatti működéséről szóló feljegyzések, melyek mutatják, hogy egyes szervek aktivitása nem hogy csökken, de fokozódik az alvási periódus alatt.

Alvás megvonáskor alvás adósság alakul ki. De ennél sokkal fontosabb az, hogy milyen az alvásunk minősége, milyen összetevőkkel rendelkezik, ezek aránya hogyan oszlik el. Azaz milyen nagy jelentősége van a REM fázisok meglétének, hogy az egyén normálisnak ítélje alvását.

Kivételek ez alól az inszomnia nevű betegségben szenvedő egyének, akiknél ezek a fázisok optimális arányban vannak, vagyis csak minimális eltérés található bennük, a betegek még sincsenek megelégedve alvásukkal, és folyamatos panaszokról számolnak be: alváskiesésekről, felszínes, nyugtalan alvásról. De sokan vannak, akik csak az ébren töltött időkre emlékeznek, magáról az alvásról nincsenek emlékeik. Közös jellemzője ezeknek a betegeknek, hogy túlbecsülik a nem alvással töltött időket. Az inszomnia szubjektív megítéléstől függ, azaz nem lehet valakiről azt mondani, hogy ő ebben a betegségben szenved. Ezt mindenki maga "dönti el", hogy vannak e ilyen panaszai vagy sem. Különféle magyarázatok születtek eddig e betegségre, ezek közül 3 jelentősebbet említenék meg:

1. Az ébresztőrendszer egyensúlyzavara ... élettani megközelítésben, vagy e rendszer pszichés eredetű túlműködése

2. A jó agyműködés feltétele az, hogy jó viszony alakuljon ki a környezettel, s ennek hiánya is okozhat hasonló tüneteket

3. Oka lehet még a biológiai ritmus változása. Belső ritmusváltozás, ha pl. belső órája késik a valósidőhöz képest, vagy a külső ritmusváltozásra lehet jó példa, az interkontinentális repülés, amikor is más időzónába kerül az egyén. (Belső ritmusváltozásra lehet megoldás, ha az alvás idejét eltolják, míg a belső órája utol nem éri a valós időt)

A REM fázis és ezzel együtt az álmodás fontosságát bizonyító kísérleteket végeztek 1960-ban. Az alvó egyéneket mindannyiszor felébresztették, amikor úgy tűnt elkezdődik náluk a REM fázis, azaz az álmodó periódus. Miután az EEG-n megjelentek a megfelelő hullámok felébresztették a személyt, majd azonnal hagyták tovább aludni. De ez a visszaalvás már más volt, mint ahol megszakították a folyamatot, mert nem a REM fázisban folytatódott, hanem a szemmozgások nélküli nonREM fázis tért vissza. Azaz az ébresztésekkel sikeresen kiküszöbölték az agyműködés ezen speciális helyzetét. Majd több ilyen éjszaka eltelte után engedélyeztek nekik 5 nyugalomban eltöltött éjszakát.

A következő dolgokat figyelték meg a vizsgalat alatt:

- A REM fázisok miatti ébresztések száma az idő elteltével megsokszorozódott, a kezdeti pár alkalomból a végére több, mint 20-szor kellett felébreszteni a kísérleti személyeket.

- A nyugalomban töltött 5 éjszakán a REM fázisban eltöltött idő megkétszereződött, azaz a szervezet igyekezett az addig felhalmozott lemaradást minél hamarabb bepótolni.

- Valamint, bár az ébresztések másodpercnyiek voltak csupán, s így a kísérletben résztvevő személyek legalább 7 órát aludtak éjszakánként, mégis másképp viselkedtek nappal, mint az normálisan elvárható lett volna, ha a REM fázisoknak nincs jelentősége. Ébren töltött óráik alatt sokkal ingerlékenyebbek voltak, sokkal idegesebben viselkedtek.

A bizonyíték egyértelmű, szükségünk van olyan alvásra is, amit álom kísér, nem csak arra a fázisra, amelyben testünk és agyunk egyaránt teljesen ellazul.

Igaz az álmok normális esetben általában a REM fázisban következnek be, és vizuálisan jelennek meg, ez mégsem mondható ki törvényszerűen. Erre bizonyítékok a megfigyelések született vakoknál, akik mivel sohasem láttak, azaz sosem használták szemüket, nem is tanulták meg azt mozgatni, hiszen semmilyen funkciója nem lett volna. Náluk az álmodás kicsit másképp van. Az ő álmaik általában auditív jellegűek, s náluk ezt a periódust nem kísérik aktív szemmozgások.

De az alvást és azon belül is az álmokat nem csak ilyen szempontból lehet megközelíteni, hanem egy kicsit másképp is. Most nézzük talán ezeket az aspektusokat. Ahogy Freud mondta, az álom nem véletlen működése a szervezetünknek, hanem konkrét funkciója van. Ezen kijelentését Pierre Janet megfigyeléseiből származó következtetéseire alapozta. Freud vezetésével a pszichoanalitikusok úgy gondolták, hogy az álom a tudattalan megnyilvánulása, egy más formában. Ennek az álruhában megjelenésnek több előnye is van, mégpedig:

- Ezen tudatból kiszorított tartalmak lelepleződése minimálisra csökken.

- Öntudatlan marad, azaz védve lesz az esetleges újbóli elfojtástól

Így az álmoknak szerepük van az önismeret fejlesztésében is. Az álom nem más, mint az éber tudatban megmaradt emléknyomai egy pszichés folyamatnak, amire hatnak a tudattalan tartalmak is. Így az álom nem más, mint egy ablak, melyen keresztül betekinthetünk a tudattalanba.

Ezt a feltételezést használta fel Freud is gyógyítási technikájában, amikor is arra kérte betegeit, meséljék el álmaikat, úgy ahogy emlékeikben élnek, mindenféle torzítás és cenzúra nélkül (a szabad asszociáció módszere). S így az álom szimbolikáján keresztül világosodjon meg előtte az eddig rejtve maradt ok, ami a betegséget, rosszullétet, okozhatta a paciensének. Freud rengeteg az álmokban szereplő szimbólumot tárt fel és magyarázott. Köztük minden egyénre jellemzőeket, valamint speciálisakat is. Ő és tanítványai mindig odafigyeltek arra, hogy az álmokat ne elszigetelten, külön-külön vizsgálják, hanem sorozatokat elemezzenek, és azokat is úgy, hogy az egyén életútjához viszonyítsák, s így kiküszöböljék az általános sémák ráhúzását egy-egy speciális esetre. Hiszen minden ember más, mindenki tudatalattija is más, s ezért az álmok sem ugyan azt jelentik egyes embereknek, még akkor sem ha nagyon hasonlóak, vagy akár pontosan meg is egyeznek. Az álmoknak mindig valós alapjuk van, de ezt nagyon árnyaltan színezhetik a tudattalan motívumok befolyásai is.

Jung kissé megváltoztatta elődje Freud módszereit az álomfejtéssel kapcsolatban. Ő nem a szabad asszociáció módszerét hívta segítségül, hanem két lépesben kívánta megoldani az álomban rejlő talányokat. Szerinte Freud tévesen gondolta, hogy az álom csupán homlokzat mely elrejti a valódi értelmet (Freud - ’ álomhomlokzat ’) Mert ez a homlokzat szerinte nem más, mint maga a ház. Mi is az a két lépés amit említettem?

Először is gondosan össze kell hoznunk a kontextusát, nem az a feladatunk, hogy egyből megértsük és értelmezzük őket Gondosan, odafigyelve végig kell világítani azokat a képzelettársítási kapcsolódásokat, amelyek tárgyilag egy álom köré csoportosulnak. Jung ekkor arra kérte betegeit:" nos vegye úgy, mintha nekem fogalmam sem lenne róla, mi az a tölgyfa asztal, s úgy írja le nekem a tárgyat és természetrajzát, hogy végül felfoghassam miről van szó "Ezzel kiküszöbölte azt, hogy félreértelmezze a paciens képeit, s álomtárgyait. S csak mindezek után fogott neki annak, hogy magát az álmot értelmezze, de ekkor sem egy álmot magában izolálva vizsgált, hanem árnyaltan az eddigi álmok viszonyában. Mert Jung általában álomsorozatokban gondolkodott. A visszatérő álmokról pedig a következőket vallotta. Azok nem mások, mint egy még mindig meglévő lelki szituáció visszatérő megnyilvánulásai. S a szituáció csak akkor dolgozódott fel, ha majd az álom eltűnt.

Míg Freud az álmokat, mint az elfojtott vágyak beteljesülését vizsgálta, addig Jung mindezt már régen túlhaladottnak ítélte meg a maga korában. Ő már azt állította, hogy nem csak ilyen álmok léteznek, hanem igenis vannak olyanok is, amelyek megvalósult óhajokat, félelmeket mutatnak be. De szerinte mások is lehetnek még az álmok, pl.:

- Kérlelhetetlen igazságok

- Bölcseleti szentenciák

- Illúziók

- Vad fantáziák

- Emlékek

- Tervek

- Anticipációk

- Telepatikus víziók

- Irracionális élmények

Szerinte, ahogy a léleknek van nappali oldala, a tudat, ugyanúgy van éjszakai oldala is, a tudattalan. Ami legalább annyira árnyalt és differenciált, mint nappali társa.

Más megközelítések szerint az álom nem más, mint az aznap történtek feldolgozása, rendszerbe szervezése. Ily módon azok tökéletesebb raktározása és könnyebb felhasználhatósága az elkövetkező alkalmakra. Kapcsolat mutatható ki az álomfázis és a tanulás között, egyrészt úgy, hogy az alvásmegvonás rontja a tanulást, másrészt pedig abban, hogy a tanulási folyamatok után meghosszabbodik az álomfázis, vagy annak gyakorisága. Ezen megállapításokat támogatják azok a megfigyelések is, melyek szerint álomfázis hosszabbodás mutatható ki fokozott információfeldolgozást igénylő feladatok után, például akkor, ha a megfigyelt személynek egy olyan szemüveget kellet viselnie, ami megfordítja számára a külvilágot. Valamint ezen feltevéssel hozható összhangba az a tény is, hogy az újszülöttek születésük után a napnak kb. kétharmadát alvással töltik, és ezen belül is az időtartam ötven százalékát REM, azaz álmodó fázisban.

Bármennyire is különböznek az álmok és azok jelentései, mégis vannak olyan jellemzők, melyek szinte mindegyikre ráillenek, így általános jellemzőként mondható, hogy:

- Sűrítenek, azaz minden egyes elem egy nagyobb sokaságot kell jelképezzen.

- Eltolás jellemző sokszor rájuk, azaz a hangsúlyok felcserélődhetnek, a bizonyos tartalmak között.

- Képi beszéd jellemzi, így nem gondolatok, hanem konkrét képek találhatók az egyes álmokban. Jelenetek, amiknek szemlélői vagy szereplői vagyunk.

- Sajátos összefüggéseket találhatunk bennük, mert az álmokban minden csak viszonylagos. Összecserélhető fent és lent, előbb és később.

- Szimbólumokból áll, ott minden csak jelképes, amik lehetnek egyediek, vagy egy egész csoportra, társadalomra jellemzőek (archetípusok).

- Hiány pótlására is sokszor használjuk az álmainkat.

- Kétes erkölcs jellemzi őket.

- A logika hiánya is fellelhető bennük.

Az álmokban megjelenő képek élesebbek lehetnek, mint a valóságban, mert akkor árnyalja őket a tudattalanban lévő jelentésük is. Ám ennek ellenére is megtörténhet az, hogy álmaink egyértelműek, de ennek ellenére nem értjük őket, vagy csak nem akarjuk megérteni, mert a szimbólumok valódi jelentésének tudatosulása olyan megrázó lenne, amit nem kívánunk átélni. Ahogy ezt Jung meg is fogalmazta: "az álom az álmodó belső környezetét ecseteli, azt, aminek igaz és valós voltát a tudat egyáltalán nem ismeri el, vagy csak berzenkedve."

Az álmok általános funkciója, hogy miközben bekövetkeznek, valamilyen szövevényes módon visszaállítsák a pszichikus egyensúlyunkat. Régen fontosabbak voltak az álmok, mint ahogy manapság ítéljük őket. A régi primitívebb embert sokkal inkább irányította ösztöne, mint a mai modern utódját. Mert a civilizációnk fokozatosan elszakítja tudatos részünket a tudattalantól. Ám ösztönös részeinket nem veszítjük el, de manapság csak álmok formájában jelenhetnek meg és csak így segíthetnek bennünket.

Ennek ellenére vannak, akik kétségbe vonják az álmok funkcióját. A hétköznapi életben feleslegesnek ítélik azt, hogy velük foglalkozzanak. Egy Kelet Afrikai törzsnél tapasztalta Jung, hogy egy bizonyos törzsben lévő emberek tagadták, hogy ők valaha is álmodnának. Bár végül is sikerült kiderítenie, hogy ez nem így van, ők is olyanok, mint mások, csak arról voltak meggyőződve, hogy álmaiknak nincs jelentősége, jelentése. "A közönséges ember álmai nem jelentenek semmit" -mondták, " csak a vezetők és gyógyítók álmai fontosak. De a legfurcsább mégis csak az lett, amikor a törzsfőnök is úgy nyilatkozott, hogy nem fontosak álmai. Álljon itt e kis történet ellen példaként a primitívebb emberek gondolkodásáról, és az álmokhoz való viszonyukról.

Jung szerint minden álomnak közlendője van a rejtett belső életről, és föllebbenti a fátyolt olyan személyiségjegyekről, amik a normális napi életben csak neurotikus tünetek formájában mutatkoznának meg. Így a beteget nem csak tudati oldalról, de tudattalanjánál fogva is lehet kezelni. Aminek lényege nem más, mint hogy tudattalan tartalmait asszimilálni kell a tudatihoz, annyira amennyire ez csak lehetséges. Azaz e kétféle tartalom igenis hassa át egymást. Mert a tudattalan nem egy szörny, amitől óvakodni kell, hogy kiszabadul egyszer.

Hát röviden talán ennyit az álomról és annak fontosságáról a mindennapi életünkben, normális lelki működésünkben. A dolgozatom témájának azért választottam éppen az alvást, s benne az álmot, mert életünk egyharmadát ilyen állapotban töltjük, érdekes lehet mindezekről egy ilyen rövid áttekintés. Bizonyítva, hogy az alvó ember nem csak biológiai, de szociális lény is. Feltárva egy kicsit azt, hogy milyen folyamatok mennek bennünk végbe, amikor éppen az igazak álmát alusszuk, vagy egyáltalán milyen hatásai lehetnek annak, ha erre nincs lehetőségünk. E dolgozat célja volt bemutatni, hogy milyen fontos megértenünk és foglalkoznunk álmainkkal, mert hatásos indikátorai lehetnek a tudatunkban, vagy azon kívül végbemenő változásoknak.

Tudom e dolgozat sok szempontból hiányos lehet, hiszen a téma számos aspektusát nem érintettem, de nem is volt célom e komplex kör részletes, kimerítő elemzése, hiszen sem tudásom, sem e dolgozat terjedelme nem lett volna rá alkalmas. Számos könyvet írtak már ezekről és még többet lehetne, hiszen e gyönyörű és roppant bonyolult része az életünknek még jórészt ismeretlen, még az álom kutatók számára is.

Irodalom jegyzék:

1. Atkinson, R.L., Atkinson R.C., Smith, E.E., Bem, D.J.(1995):Pszichológia, Ozirisz-Századvég, Budapest

2. Goldsmith, D., Halász, P.(1983): Alvás, álom, álmatlanság, Medicina, Budapest

3. Halász, P.(1982): Alvás és alvászavarok, Medicina, Budapest

4. Jung, C.G.(1997):Gondolatok az álomról és az önismeretről, Kossuth, Budapest

5. Jung, C.G.(1996):Álom és lelkiismeret, Európa, Budapest

6. Jung, C.G.(1993): Az ember és szimbólumai, Göncöl, Budapest

7. Smith, A.(1970): Testünk titkai, Kossuth, Budapest