„Egy hely, ahonnan nincs menekvés,
Egy hely, ahol a személyiségi jogokat már régen elfelejtették,
Egy hely, amit a legrosszabbaknak alakítottak ki,
Egy hely, a Pelikánok Szigete.”

Az Alcatraz története ?

Mindenidõk leghírhedtebb börtöne a San Franciscói öbölben fekvõ Alcatraz.

1850-1963-ig üzemelt hivatalosan, tehát végleg kereken 40 éve zárták be.
A sziget mai neve valószínûleg a spanyol Alcatraces szóból alakult ki.

1775-ben spanyol hajósok fedezték fel a San Franciscói öböllel együtt.

A felfedezõ, Juan Manuel de Ayala úgy nevezte el a szigetet, hogy a Pelikán-sziget.

Ez spanyolul Alcatraces. Ez a név késõbb angolosodott és így lett Alcatraz Island a neve, mely hivatásának megfelelõen többször is módosult, mint Fortress Alcatraz, Alcatraz (Prison Island) és most simán Alcatraz. A sziget sziklás felszíne és kinézete miatt idõvel ráragadt a „The Rock” vagy „A Szikla” becenév.

Az öbölben számos sziget van.

A Szikla, a Lime Point és a Fort Point a legnagyobb történelmi jelenõségûek.

Mindkét másik sziget neve az erõdítmény mivoltukra utal. Ezzel a két szigettel az Alcatraz egy háromszög védelmet alakított ki és az öblöt, a Golden Gate-t és a várost hivatott megvédeni.

A kaliforniai aranyláz, mely San Francisco hirtelen és gyors növekedését eredményezte valamint a tény, hogy a San Francisco öblének feltétlen védelemre volt szüksége, késztette a hadsereget, hogy egy citadellát vagy erõdöt építsen a szigetre. Az építkezés az 1850-es évek elején kezdõdött, a hadsereg tervet készített több mint 100 ágyú elhelyezésére.

Így az Alcatrazt úgy alakították ki, hogy a nyugati partvidék és az akkori idõk legjobban biztosított erõdítménye volt.
A Szikla védelmi szerepe egyre csökkent, a szigeten soha nem volt ütközet.

Valószínűleg, mert senki nem jutott el odáig. 1850-ben kerültek ide az elsõ rabok. Igy egyre nõtt a börtön szerepe. Itt lépett mûködésbe a nyugati partvidék elsõ világítótornya, a Lighthouse Rock.
1909-ben a hadsereg a citadellát lebontotta, az alagsort meghagyva, ami egy katonai börtön alapjaként szolgált.
1909-tõl a 1911-ig katonai fegyencek építették fel Sziklán az új börtön épületét, ami az USA Csendes óceáni katonai Büntetõtábora lett.
Az amerikai hadsereg 8 éven keresztül használta a szigetet, amikor az Igazságügyi Minisztérium vette azt át a büntetés-végrehajtási intézet számára.

Az USA kormánya elhatározta, hogy az Alcatrazból a lehetõ legbiztonságosabb és a személyiségi jogokat a legkevésbé sem figyelembe vevõ fogházat alakít ki.

Alcatrazban a börtönlakóknak négy féle joguk lehetett: lehetõség az étkezésre, ruházkodásra, egészségügyi ellátásra valamint fedél a fejük fölé.

Minden egyéb hatalmas kiváltságnak minõsült, amit ki kellett érdemelni. Ilyen privilégiumnak számított a munka, levelezés családtagjaikkal illetve azok látogatása, könyvtár használat és más szabadidos tevékenységek, mint pl. zenehallgatás, festészet.

Az akkori kormány így próbálta megmutatni a törvénytisztelõ polgároknak, hogy eltökélt szándéka a bûnözési hullám megállításának.
A börtönrõl készült könyvekkel és filmekkel ellentétben az Alcatrazból soha nem szökött meg senki. A rabok száma átlagosan 265-270 fõ volt, ami a börtön teljes kapacitását -336 fõ- soha nem érte el.

Sok elitélt szerint itt jobbak voltak az életkörülmények, mint a más fegyintézetekben, sok rab kifejezetten ide kérte az áthelyezését. Az Alcatrazon több mint 1500 elitélt vendégeskedett, többek közt Al Capone, George „Machine Gun” Kelly, ,Alvin Korpis, Arthur „Doc” Baker és az „alcatrazi madárember” Robert „Birdman” Stoud.

Ha valaki más fegyintézetekben nem megfelelõen viselkedet, akkor a Sziklára küldték, ahol a rendkívül jól felépített monoton napirendi munkák, gyakorlatok megtanították az elítéltet a szabályok betartására.

A szigeten 5 évnél tovább nem maradt senki. A büntetõtisztek úgy gondolták, hogy aki 5 évet eltöltött a Sziklán az már nem lehet veszélyes bûnözõ.

Ilyen esetben átszállították a fegyencet egy másik Államszövetségi börtönbe, hogy töltse le a hátralevõ idejét. Ám voltak olyan elitéltek is, akik nem volt türelmük meg várni meg az 5 évet.
29 év alatt számos szökési kísérlet történt, meg szám szerint 14 különbözõ kísérletet jegyeztek fel és 36 rab próbálta meg elhagyni a szigetet. Ezek közül huszonhármat elfogtak, hatot szökés közben agyonlõttek és kettõ vízbefúlt.

Az elfogott szökevények közül kettõt késõbb a Kaliforniai Állami Börtön San Quentin-i gázkamrájában kivégeztek, mert az 1946-ban „Alcatrazi Ütközet” néven elhíresült szökési kísérletben egy büntetõtiszt meghalt. A tiszt haláláért a két szökevényt tették felelõssé. Felmerülhet ezek után a kérdés, hogy vajon tényleg sikerült- meglépnie valakinek is a Szikláról.
Attól függ mit értünk szökés alatt.

Azt, hogy sikerül-e kijönni a cellából, a börtönépületbõl, eljutni a partra, be a vízbe, vagy esetleg, ha eljutunk talán a túlpartra. Ezek után meg nyomtalanul eltunni. Nos, ilyenre az Alcatraz történetében nem volt még példa.

Ugyan hivatalosan soha senkinek nem sikerült megszöknie a szigetrõl, vannak olyan esetek, amik kérdésesek maradtak. Például, hogy mi lett azzal az öt emberrel, akik elhagyták ugyan a szigetet, de nem érték el a túlpartot, valószínûleg út közben vízbefúltak.
1963-ban a szigeten a börtönt bezárták, számos okra hivatkozva, mint például nehéz volt az élelmet elszállítani a szigetre vagy, mert az Alcatraznál már voltak fejlettebb fegyintézetek is. Mind ezek ellenére a bezárás valódi okáról a szakirodalmak nem tesznek említést.
A szigeten különös kegyetlenség uralkodott.

Nemegyszer megtörtént, hogy a legkisebb engedetlenségért annyira megverték, megkínoztak elitéltet, hogy az belehalt sérüléseibe. Vagy aki lement a partra szökés gyanújával, azt kérdezés nélkül agyonlõtték. Persze ez csak ritkán fordult elõ. Ez a különös kegyetlenség arra vezetett, hogy be kell zárni a börtönt.
1964-ben egy csoport sziú indián csoport magának követelte a szigetet egy 1868-as egyezményre hivatkozva, hogy a rezervátumban élõ indiánoknak joguk van bevonulni bármely „el nem foglalt állami földre”.

1969 novemberében egy 89 fõs indián csoport elfoglalta a szigetet és ott is maradtak 1971 júniusáig, amikor a szövetségi rendõrség elhajtotta õket.
1972-ben Az Alcatraz Island az újonnan megalapított Golden Gate Nemzeti Üdülõszervezet része lett. Bár nem történtek intézkedések a szigeten lévõ lepusztult, az idõjárás viszontagságaitól megviselt létesítmények, a történelmi világítótorony és négy más, 1970-ben leégett épület helyreállítására, a sziget most nyitva áll a látogatók elõtt.

Az 1934-ben átadott Alcatraz volt minden idők legbiztonságosabb börtöne, a létesítmény célja a legfélelmetesebb nehézfiúk (pl Al Capone) tartós rács mögött tartása.

Az idehozott elítéltekre - maximum 30 főre - 125 börtönőr vigyázott!

Az erődítmény vastag falai között, a zord őrtornyok vigyázó tekintete alatt, magánzárkákban tengették mindennapjaikat a különlegesen veszélyes rabok.

Minden biztonsági intézkedés ellenére azonban a szuperbörtön fennállása alatt 39 fogoly próbálkozott szökéssel.

Ebből a sikertelenek mellett heten is belehaltak a próbálkozásba, és összesen csak hárman tudtak eltűnni az alaposan megszervezett akciókban.

Sokak szerint ez utóbbiak sikere vezetett az Alcatraz 1963-as bezárásához.