Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké s holtomiglan,
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
Lelkünk mélyén, őszintén, igazán szeretni.”
(Stendhal)

 


„Megérteni egymást örömben, szenvedésben,
Segíteni, ha csak egy szóval, egy gondolattal is,
Nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot,
Gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
És legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk"




Szerelemünk táplálja a tüzet,
Lángjai korbácsolják az eget,
Fénye dacol a messzeséggel,
A tomboló vihar sem olthatja el!”




„Az ember egy napon rádöbben arra,
hogy az életben igazán semmi sem fontos.
Sem pénz, sem hatalom, sem előrejutás, csak az,
hogy valaki szeresse őt igazán.”




Hogyha szeretsz, add a kezed,
és ne kérdezd, hogy ki vezet,
és ne kérdezd, hogy hova megyünk,
csak azt kívánd, örökre együtt legyünk.”
(Love story)

Ha most nem

Ha most nem, utána késő lesz,
így is futva érkeztél, épp a végén
Egyetlen nap maradt csak hátra,
amikor még kiragadhatsz, fölkaphatsz.

Ennyi maradt, egy morzsányi kiáltás,
egy utolsó sóhaj feléd, egészen a tiéd.
Látod, most gazdag lettél, megélhetted,
most megmenthetsz a pokolból egy életet.

De vigyázz, csak percek maradtak
mik az örökben pillanatokká törpülnek,
ennyi, és hajszál sem marad tőlem
Segíts kérlek, tudod, nagyon szeretlek.

BBMM

2007.09.10.