2. törvény: "A szülőknek nem szabad beleszólniuk az Önök életébe Egyszer csak eljön az a pillanat, amikor összeszedjük a dolgainkat, és búcsút intve a szülõi háznak végre beköltözünk elsõ önálló otthonunkba. Némelyeknek mindez könnyebben megy, másoknak nehezebben, egy azonban biztos: csak nagyon kevesen vannak olyanok, akiknek ez az új életszakasz tényleg a teljes, végleges leválást jelenti a szüleirõl. Ilyenkor úgy gondoljuk, hogy most aztán szabadok és függetlenek lettünk, senki nem szól bele többé a dolgainkba. Egészen addig hiszünk is ebben, míg az elsõ anyai látogatás elõtt észre nem vesszük, hogy párunk tiltakozása ellenére is a mamától kapott hímzett terítõt tesszük az asztalra, csak hogy meg ne sértsük és a kedvében járjunk. Vagy lelkesen bólogatunk, amikor édesanyánk épp azt ecseteli, hogy életünk párja mennyire hanyagul öltözködik, vagy néha mennyire „erõsen” fogalmaz társalgás közben. Így akaratlanul is újra szüleink nézeteivel, értékrendjével azonosulunk, ami ellen eddig oly hevesen tiltakoztunk. Észrevesszük, hogy mióta nem lakunk egy fedél alatt, azóta nem is olyan rossz a kapcsolatunk az anyánkkal. Hirtelen ránk tör a régi érzés, hogy õ az, aki megért minket, hogy milyen jó a közelében lenni, és nem vesszük észre, hogy miközben megpróbáljuk kivívni a mama elismerését, a partnerünk iránti lojalitásunkat áldozzuk föl. Egy elsõre talán aprónak tûnõ repedés keletkezik a kapcsolatban, ami egyre mélyülhet, és nem ritkán a fiatal pár egymástól való elidegenedéséhez vezet. Persze már régen tudjuk, hogy semmi sincs olyan erõs hatással az emberre, mint a családi környezet, amiben nevelkedett. De ez a tudás keveset használ. Gyakran pont egy a partnerünk és szüleink közötti nézeteltérésben, tudat alatt ugyan, de mégis a szüleink oldalára állunk. A partnerünk iránti lojalitásnak kell a legeslegfontosabbnak lennie, hiszen neki joga van ahhoz, hogy megvédjük õt mindentõl, még a saját szüleinktõl is. Semmi sem lehet annyira fontos, hogy miatta eláruljuk a párunkat és a kapcsolatunkat. Persze párunktól is elvárhatjuk ugyanezt. Különösen azoknak nehéz ezt betartani, akik nagyon jól kijöttek és kijönnek a szüleikkel. Õk hajlamosak arra, hogy fenntartások nélkül, kritikátlanul ragaszkodjanak családjuk nézeteihez és hagyományaihoz.Önnek és partnerének valószínûleg már kialakultak mindennapi közös szokásaink, megvan a bevált menete a viták elintézésének, és talán a gyereknevelés kérdéseiben sikerült közös nevezõre jutniuk. Mindezt együtt fellépve kell képviselniük, akár a szülõk támadásának kereszttüzében is. Ha most kitartóan védik álláspontjukat, akkor sikeresen átvészelhetik a leválással járó elkerülhetetlen összeütközést. Ha ezt mégsem sikerül megvalósítani, és Ön vagy partnere úgy érzi, hogy a szülõk jelenlétében nem a megfelelõ bánásmódban részesül, akkor csak a nyílt vita segíthet. Csak így tudjuk kiszakítani magunkat a gyerekkorból maradt családi értékekkel való azonosulás hálójából, így válhatunk valóban ’felnõttekké’. Minden családnak vannak erõsségei, amiket érdemes megõrizni, és kisebb vagy nagyobb gyengeségei, amelyektõl jobb lenne megszabadulni. Az új család ideális esetben mindkét fél családjától azok legjobb szokásait veszi át, formálja, finomítja tovább. A pár így talál rá saját, közös rítusaira, értékeire, amelyek egyedivé és megismételhetetlenné teszik kapcsolatukat, és segítik a ’régi’ családjaiktól való elhatárolódást. Gyakorlatok 1. Fedezzék fel egymás családját! Tudjanak meg minél többet partnerük családjáról, például nézegessenek közösen régi fényképalbumokat. Meséljék el egymásnak, hogyan ünnepelték a Karácsonyt vagy más jeles napokat, milyen játékokat játszottak, mik voltak a legfontosabb családi szabályok, hogyan zajlottak az étkezések, min nevetett vagy szomorkodott a családjuk. Figyeljenek oda egymás mondanivalójára, kérdezzenek bátran, de ne ítéljenek. Minden jól mûködõ kapcsolat lényeges feltétele a partnerünk családja iránti tisztelet és elfogulatlan érdeklõdés. 2. Készítsenek listát otthonról ismert szokásaikról, rituáléikról. Ne csak a nagy ünnepekkel kapcsolatos dolgokra gondoljanak, hanem az apró, az összetartozást, a családi köteléket erõsítõ mindennapi szokásokra is. Írják fel azt is, hogy milyen emlékeik vannak ezekkel kapcsolatban, milyen érzelmeik kötõdnek ezekhez. Hasonlítsák össze a listáikat, válasszák ki egymás listáiból azokat a dolgokat, amelyek különösen tetszenek Önöknek, döntsék el közösen, mi az, amit szeretnének a saját kapcsolatukban is megvalósítani."-Francis